A-B-C-D-E

F-G-H-I-J

K-L-M-N-O

P-Q-R-S-T

U-X-Y-V-Z

 

F RÉGIÓ (F REGION) – az IONOSZFÉRA felső rétege, kb. 120 és 1500 km közötti magasságban. Az F régió F1 és F2 régiókra osztható. Az F1 réteg a maximális ionizáció magasságában jelentkezik, míg az F2 réteg a maximális elektronsűrűségű réteg (200-600 km között jelentkezik a maximum)

FILAMENT - a mágneses tér által a FOTOSZFÉRA felett megtartott kilökődött gáztömeg (PROTUBERNACIA), mely a NAPKORONG felületén sötét szálakként figyelhető meg.

http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Solar-filament.gif

FLER (FLARE) – a Nap KROMOSZFÉRÁ-jában bekövetkező hirtelen energiakitörés (fényességnövekedés). A ~ vagy napkitörés néhány perctől néhány óráig tarthat, attól függően, hogy milyen sugárzást és részecskéket bocsát ki. A ~-ek nagyságát a FLER INDEX (COMPREHENSIVE FLARE INDEX [CFI]) mutatja, amelyet az alábbi öt komponens összegeként kapunk meg:
a) Az ionizáló sugárzás jelentősége, amit a rövidhullám periodikus gyengülése vagy hirtelen ionoszférikus zavar jelez (Skála: 0-3)
b) H-Alpha flare jelentőség (Skála: 0-3)
c) A 10cm-es fluxus nagyságrendje (a fluxus logaritmusa 10^-22Watt/m^2/Hz-es egységben)
d) Dinamikus spektrum (II. típus = 1, Folyamatosság = 2, IV. típus több, mint 10 perces időtartammal = 3)
e) A 200MHz fluxus nagyságrendje (a fluxus logaritmusa 10^-22Watt/m^2/Hz-es egységben)

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/image/0311/nov4flare_eit195_full.jpg

fMIN – a legalacsonyabb rádióhullám-frekvencia, ami visszaverődhet az IONOSZFÉRÁ-ról.

foF2 – az a maximális elektronsűrűségnek megfelelő rádióhullám frekvencia, mely képes visszaverődni az IONOSZFÉRA F2 RÉGIÓ-jából.

FORBUSH-CSÖKKENÉS (FORBUSH DECREASE) – a galaktikus KOZMIKUS SUGÁRZÁS hirtelen, legalább 10 %-os csökkenése, amelyet neutron sugárzásjelző berendezéssel figyelnek meg. Erõs naptevékenység idején a napszél szóró hatása érvényesül, így az interplanetáris tér átlátszósága csökken.

http://www.astrosurf.org/lombry/Physique/forbush-effect.gif

FOTOSZFÉRA (PHOTOSPHERE) – a Nap atmoszférájának az a (400-500 km-es vastagságú) rétege, melyet puszta szemmel, vagy távcsővel (színszűrő nélkül) láthatunk. A fotoszférában figyelhetők meg a NAPFOLT-ok és a NAPFÁKLYÁ-k.

GAMMA – a mágneses tér intenzitásának mértékegysége, 1 ~ = 1 x 10.0E-05 GAUSS (levegőben kb. 1 ~ = 1 NANOTESLA).

GAMMA SUGÁRZÁS (GAMMA RAYS) – extrém energiájú FLER során megfigyelhető nagy energiájú sugárzás (az energia meghaladja a 100 keV-ot)

GAUSS – a mágneses térerősség egysége CGS (centimeter-gram-second) rendszerben.

GEOMÁGNESES KOMPONENSEK (GEOMAGNETIC ELEMENTS) – a geomágneses térerősség-vektort leíró 3 adat. Ezek leggyakrabban a horizontális komponens (H), a vertikális komponens (Z), és a deklináció (D).

http://swdcwww.kugi.kyoto-u.ac.jp/element/eleexp.html

GEOMÁGNESES TÉR (GEOMAGNETIC FIELD) – a Föld (90 %-ban dipólussal helyettesíthető) mágneses tere. A mágneses tér erőssége a földfelszínen az egyenlítőnél kb. 0.32 gauss, míg a sarkokon 0.62 gauss.

http://www.psc.edu/science/Glatzmaier/glatzmaier.html

GEOMÁGNESES VIHAR (GEOMAGNETIC STORM) – a geomágneses tér egész Földre kiterjedő háborgása, amely világosan elkülönül a szabályos napi változástól.           Kezdeti fázis: a geomágneses viharnak az a periódusa, amikor a KÖZEPES SZÉLESSÉGEN a térerősség horiontális komponense megnő.      Fő fázis: a geomágneses viharnak az a periódusa, amikor a térerősség horizontális komponense a közepes geomágneses szélességeken általánosan lecsökken.             Visszatérő fázis: a geomágneses viharnak a periódusa, amikor a lecsökkent H visszatér a normális szintjére.

GEOSZINKRON PÁLYA (GEOSYNCHRONOUS) – olyan Föld körüli pálya, amelyen a műhold keringési ideje megegyezik a Földnek a csillagokhoz viszonyított forgásidejével. A kör alakú ~ pálya földfelszín feletti átlagmagassága 35794 km. Az ekvatoriális, azaz 0° hajlásszögű ~ pályát geostacionárius pályának nevezik.

GMT – greenwich-i Középidő (à VILÁGIDŐ).

GRANULÁCIÓ (GRANULATION) – a FOTOSZFÉRA szemcsés szerkezete. A konvekciós zónából induló, felefelé áramló forró gázcsomók a hidegebb környezet fölé emelkedve mint kifényesedések válnak láthatóvá, majd ismét elmerülnek a fotoszféra mélyebb rétegeiben.

http://www.chabotspace.org/vsc/exhibits/planetlands/convectioncells/images/solar-granulation.html

H komponens – a földi mágneses tér horizontális komponense, à GEOMÁGNESES KOMPONENSEK.

H-ALFA (H-ALPHA) – a semleges hidrogén abszorpciós vonala (6562.8 angström), mely a látható spektrum vörös tartományába esik. Keskeny, ~ közepű sávszűrővel készített monokromatikus képek segítségével vizsgálni lehet a KROMOSZFÉRÁ-t.

HÁTTÉR RÖNTGEN-SUGÁRZÁS (X-RAY BACKGROUND) – napi átlagos háttér Röntgen-sugárzás fluxus az 1-8 angström tartományban.

HF (HIGH FREQUENCY) – a rádiófrekvenciás spektrum 3 és 30 MHz közé eső része.

HIRTELEN IONOSZFÉRIKUS ZAVAROK (SUDDEN IONOSPHERIC DISTURBANCE [SID]) – a nagyfrekvenciás (HF) rádióhullámok terjedési anomáliái a flerek, proton események és geomágneses viharok okozta ionoszférikus változások miatt.

HIRTELEN VIHARKEZDET (SUDDEN STORM COMMENCEMENT [SSC]) – egy hirtelen/meredek növekedés vagy csökkenés a geomágneses tér északi irányú komponensében, mely egy GEOMÁGNESES VIHAR kezdetét jelöli.

INTERPLANETÁRIS MÁGNESES TÉR (INTERPLANETARY MAGNETIC FIELD [IMF]) – a NAPSZÉL által kialakított mágneses tér.

IONOSZFÉRA (IONOSPHERE) – a Föld felsőlégkörének az a tartománya, ahol az ionizáló sugárzás eredményeként létrejövő szabad elektronok és ionok töbségben vannak. Az atmoszféra alkotóelemeinek fotoionizációját nagyon rövid hullámhosszú (<1000 angström) Nap eredetű sugárzás okozza. Az ~ jelentősen befolyásolja a 30 MHz-nél kisebb frekvenciájú rádiohullámok terjedését.

http://www.uaf.edu/asgp/hex/ionosphere.htm

IONOSZFÉRIKUS VIHAR (IONOSPHERIC STORM) – a geomágneses aktivitással összefüggő háborgás az IONOSZFÉRA F RÉGIÓ-jában.