F RÉGIÓ (F REGION) – az IONOSZFÉRA felső rétege,
kb. 120 és 1500 km közötti magasságban. Az F régió F1 és F2 régiókra
osztható. Az F1 réteg a maximális ionizáció magasságában jelentkezik,
míg az F2 réteg a maximális elektronsűrűségű réteg (200-600 km között
jelentkezik a maximum)
FILAMENT - a mágneses tér által a FOTOSZFÉRA felett
megtartott kilökődött gáztömeg (PROTUBERNACIA), mely a NAPKORONG
felületén sötét szálakként figyelhető meg.
http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Solar-filament.gif
FLER (FLARE) – a Nap KROMOSZFÉRÁ-jában bekövetkező
hirtelen energiakitörés (fényességnövekedés). A ~ vagy napkitörés néhány
perctől néhány óráig tarthat, attól függően, hogy milyen sugárzást és
részecskéket bocsát ki. A ~-ek nagyságát a FLER INDEX (COMPREHENSIVE
FLARE INDEX [CFI]) mutatja, amelyet az alábbi öt komponens összegeként
kapunk meg:
a) Az ionizáló sugárzás jelentősége, amit a
rövidhullám periodikus gyengülése vagy hirtelen ionoszférikus zavar
jelez (Skála: 0-3)
b) H-Alpha flare jelentőség (Skála:
0-3)
c) A 10cm-es fluxus nagyságrendje (a fluxus logaritmusa
10^-22Watt/m^2/Hz-es egységben)
d) Dinamikus spektrum (II.
típus = 1, Folyamatosság = 2, IV. típus több, mint 10 perces
időtartammal = 3)
e) A 200MHz fluxus nagyságrendje (a fluxus
logaritmusa 10^-22Watt/m^2/Hz-es egységben)
http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/image/0311/nov4flare_eit195_full.jpg
fMIN – a legalacsonyabb rádióhullám-frekvencia, ami
visszaverődhet az IONOSZFÉRÁ-ról.
foF2 – az a maximális elektronsűrűségnek megfelelő
rádióhullám frekvencia, mely képes visszaverődni az IONOSZFÉRA F2
RÉGIÓ-jából.
FORBUSH-CSÖKKENÉS (FORBUSH DECREASE) – a galaktikus
KOZMIKUS SUGÁRZÁS hirtelen, legalább 10 %-os csökkenése, amelyet neutron
sugárzásjelző berendezéssel figyelnek meg. Erős naptevékenység idején a napszél szóró hatása érvényesül,
így az interplanetáris tér átlátszósága csökken.
http://www.astrosurf.org/lombry/Physique/forbush-effect.gif
FOTOSZFÉRA (PHOTOSPHERE) – a Nap atmoszférájának az
a (400-500 km-es vastagságú) rétege, melyet puszta szemmel, vagy
távcsővel (színszűrő nélkül) láthatunk. A fotoszférában figyelhetők meg
a NAPFOLT-ok és a NAPFÁKLYÁ-k.
GAMMA – a mágneses tér intenzitásának
mértékegysége, 1 ~ = 1 x 10.0E-05 GAUSS (levegőben kb. 1 ~ = 1 NANOTESLA).
GAMMA SUGÁRZÁS (GAMMA RAYS) – extrém energiájú FLER
során megfigyelhető nagy energiájú sugárzás (az energia meghaladja a 100
keV-ot)
GAUSS – a mágneses térerősség egysége CGS (centimeter-gram-second)
rendszerben.
GEOMÁGNESES KOMPONENSEK (GEOMAGNETIC ELEMENTS) – a
geomágneses térerősség-vektort leíró 3 adat. Ezek leggyakrabban a
horizontális komponens (H), a vertikális komponens (Z), és a deklináció
(D).
http://swdcwww.kugi.kyoto-u.ac.jp/element/eleexp.html
GEOMÁGNESES TÉR (GEOMAGNETIC FIELD) – a Föld (90 %-ban
dipólussal helyettesíthető) mágneses tere. A mágneses tér erőssége a
földfelszínen az egyenlítőnél kb. 0.32 gauss, míg a sarkokon 0.62 gauss.
http://www.psc.edu/science/Glatzmaier/glatzmaier.html
GEOMÁGNESES VIHAR (GEOMAGNETIC STORM) – a
geomágneses tér egész Földre kiterjedő háborgása, amely világosan
elkülönül a szabályos napi változástól. Kezdeti fázis: a
geomágneses viharnak az a periódusa, amikor a KÖZEPES SZÉLESSÉGEN a
térerősség horiontális komponense megnő. Fő fázis: a geomágneses
viharnak az a periódusa, amikor a térerősség horizontális komponense a
közepes geomágneses szélességeken általánosan lecsökken.
Visszatérő fázis: a geomágneses viharnak a periódusa, amikor a
lecsökkent H visszatér a normális szintjére.
GEOSZINKRON PÁLYA (GEOSYNCHRONOUS) – olyan Föld
körüli pálya, amelyen a műhold keringési ideje megegyezik a Földnek a
csillagokhoz viszonyított forgásidejével. A kör alakú ~ pálya
földfelszín feletti átlagmagassága 35794 km. Az ekvatoriális, azaz 0°
hajlásszögű ~ pályát geostacionárius pályának nevezik.
GMT – greenwich-i Középidő (ŕ
VILÁGIDŐ).
GRANULÁCIÓ (GRANULATION) – a FOTOSZFÉRA szemcsés
szerkezete. A konvekciós zónából induló, felefelé áramló forró gázcsomók
a hidegebb környezet fölé emelkedve mint kifényesedések válnak
láthatóvá, majd ismét elmerülnek a fotoszféra mélyebb rétegeiben.
http://www.chabotspace.org/vsc/exhibits/planetlands/convectioncells/images/solar-granulation.html
H komponens – a földi mágneses tér horizontális
komponense, ŕ GEOMÁGNESES
KOMPONENSEK.
H-ALFA (H-ALPHA) – a semleges hidrogén abszorpciós
vonala (6562.8 angström), mely a látható spektrum vörös tartományába
esik. Keskeny, ~ közepű sávszűrővel készített monokromatikus képek
segítségével vizsgálni lehet a KROMOSZFÉRÁ-t.
HÁTTÉR RÖNTGEN-SUGÁRZÁS (X-RAY BACKGROUND) – napi
átlagos háttér Röntgen-sugárzás fluxus az 1-8 angström tartományban.
HF (HIGH FREQUENCY) – a rádiófrekvenciás spektrum 3
és 30 MHz közé eső része.
HIRTELEN IONOSZFÉRIKUS ZAVAROK (SUDDEN IONOSPHERIC
DISTURBANCE [SID]) – a nagyfrekvenciás (HF) rádióhullámok terjedési
anomáliái a flerek, proton események és geomágneses viharok okozta
ionoszférikus változások miatt.
HIRTELEN VIHARKEZDET (SUDDEN STORM COMMENCEMENT [SSC])
– egy hirtelen/meredek növekedés vagy csökkenés a geomágneses tér északi
irányú komponensében, mely egy GEOMÁGNESES VIHAR kezdetét jelöli.
INTERPLANETÁRIS MÁGNESES TÉR (INTERPLANETARY
MAGNETIC FIELD [IMF]) – a NAPSZÉL által kialakított mágneses tér.
IONOSZFÉRA (IONOSPHERE) – a Föld felsőlégkörének az
a tartománya, ahol az ionizáló sugárzás eredményeként létrejövő szabad
elektronok és ionok töbségben vannak. Az atmoszféra alkotóelemeinek
fotoionizációját nagyon rövid hullámhosszú (<1000 angström) Nap eredetű
sugárzás okozza. Az ~ jelentősen befolyásolja a 30 MHz-nél kisebb
frekvenciájú rádiohullámok terjedését.
http://www.uaf.edu/asgp/hex/ionosphere.htm
IONOSZFÉRIKUS VIHAR (IONOSPHERIC STORM) – a
geomágneses aktivitással összefüggő háborgás az IONOSZFÉRA F RÉGIÓ-jában.