A NAPSZÉL ÉS
A GEOMÁGNESES TÉR KÖZÖTTI ENERGIAÁTADÁS
VÁLTOZÁSAI
Bencze Pál1, Koppán András1, Kovács
Károly1, Lemperger István1, Lichtenberger János2,
Prodán Tímea1, Szendroi Judit1, Vero József1,
Wesztergom Viktor1
1MTA GGKI, Sopron, MTA Széchenyi István Geofizikai
Obszervatórium
2ELTE Urkutató Csoport
Bevezetõ
A gravitáció az Univerzum anyagát égitestekbe
tömöríti, de a köztük lévo ur
sem teljesen „üres”. A csillagokból, így
a Napból is, folyamatosan áramlanak ki töltött
részecskék. A napszél híg plazmával
tölti ki a bolygóközi teret és át
is szövi azt a Napból magával hurcolt mágneses
erovonalakkal. A Föld közelében ez köbcentiméterenként
5-10 részecskét, döntoen protont és elektront
jelent. Az áramlás sebessége átlagosan
1.5 millió km/óra, de napkitöréseket követoen
ennek a többszöröse is lehet. A nagyobb napkitörések
során milliárdnyi atombombának megfelelo energia
szabadul fel, és áramlik a megfelelo irányba,
alaposan felbolygatva ezzel az ur „idojárását”.
A Nap felszínén és légkörében
optikai úton is megfigyelheto napkitörések száma
szoros összefüggésben van az ún. 11 éves
napciklussal, naptevékenységi maximum idoszakában
a kitörések száma tízszeresére
is megnohet. A kitörések egy része napfoltokhoz
kötodik – ezeket hívjuk flereknek. Másik
típusuk a Nap légkörében, az ún.
kromoszférában keletkezik, rostos szerkezetu „kitüremkedések”
felrobbanásával. A napkitöréseket az UV-
és a röntgensugárzás eroteljes megnövekedése
kíséri. Rendhagyóan nagy intenzitású
részecskekiáramlás (nagysebességu napszélnyalábok)
tapasztalható a Nap nyitott mágneses erovonalai mentén
is. Ezek az erovonalstruktúrák, más néven
koronalyukak, éppen a naptevékenység minimum
tájékán kerülnek az ekliptika síkjának
közelébe, a belolük kiáramló gyors
napszél a bolygók felé irányul.
Történeti feljegyzésekbol is tudjuk, hogy a naptevékenység
nemcsak a napcikluson belül változik, hanem az egyes
napciklusok között szintén jelentos különbségek
vannak. Több évtizedig, olykor száz évig
is tartó anomális idoszakok fordulnak elo. Ez a kérdés
nemcsak a napfizika szempontjából érdekes,
hanem azért is, mert a napszél a belefagyott mágneses
térrel építi fel a Nap plazmakörnyezetét
(helioszféráját), és intenzitásának
megfeleloen kisebb vagy nagyobb mértékben blokkolja
a csillagközi térbol jövo részecskéket.
A napszél által szállított részecskék
és energia egy része bejut az egyes égitestek,
így a Föld közvetlen környezetébe.
Ez az energia ugyan csak töredéke a napsugárzás
energiájának, változásai azonban több
nagyságrendet fognak át.
Hogy a napszéllel szállított energia miként
hat egy égitestre, azt alapvetoen a bolygó légköre
és mágneses tere határozza meg.
|
